Január 18.

„Krm kpgttni h zt krj hgy knyssk
H nm krj hgy knyssk krtk csngtni.”

(Milne: Micimackó)

Az angol gyermekirodalom klasszikusa. Fiával, Christopher Robinnal tett állatkerti látogatás alkalmával találkoztak a Winnipeg nevű medvével, akit annyira megkedvelt a fiú, hogy saját Edward nevű maciját átkeresztelte Winnie-re. Ez a történet inspirálta az írót a Micimackó és számos verse megírására. Christopher Robin Milne többi játéka: Malacka, Füles, Kanga, Tigris is megjelennek híres meséjében. A Micimackó (Winnie-the-Pooh) első kiadása 1926. október 14-én jelent meg Nagy-Britanniában. Magyarul 1935-ben, melyet Karinthy Emília, Karinthy Frigyes testvére fordított le magyar nyelvre, és Karinthy Frigyes öntött irodalmi formába. A Micimackó név az Emília név becézéséből ered.

„Praktikusabb is az volna, ha más írna róla, az legalább dicsérhetné a fordítót, amit én nem tehetek meg, pedig kedvem volna hozzá, mert mondhatom, hogy a magyar nyelven megjelent könyvet átolvasva, éppen úgy, vagy még jobban röhögtem és élveztem, mint amikor angolul került a kezembe. Hiába, más azért az, anyanyelven olvasni valamit, különösen, ha ilyen…”.

Latinra Lénárd Sándor fordította le 1958-ban, s 1960-ban első nem-angol nyelvű könyvként felkerült a New York Times újság bestseller-listájára. Christopher Milne a Róbert Gida emlékei című művében számol be gyermekkori élményeiről és a könyvhöz fűződő viszonyáról. 

Egyéb gyermekeknek szóló könyvei:

Amikor még kicsik voltunk : versek

Hatévesek lettünk : versek

Holnemvolt : meseregény

„Túlságosan okos. Nem lesz hosszú életű.”

(Laboulaye: A pofon)

Laboulaye a feltétlen szabadságot hirdette; a lelkiismeret szabadsága mellett síkra szállt a rabszolgaság ellen is. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta 1858-ban. Ő javasolta, hogy – a francia nemzet ajándékaként – állítsanak emlékművet a szabadságnak Amerikában a függetlenségi nyilatkozat évfordulójára. Így készülhetett el a Szabadság-szobor New Yorkban. Tanulságos meséket írt.

A pofon című meseregényében „A Sohanemvolt Királyságok és Fejedelemségek öreg krónikája feljegyzésre méltónak találta azt a kicsit csúfolódós történetet, amely tréfás is, komoly is, s amely Őszépségével, Katángország ifjú uralkodójával esett meg. Őszépsége – mint a neve is mutatja – szép, mint a nap, fürge, mint a gyík és makacs, mint az öszvér, főleg, ami a tanulást illeti.”

A Kislegény című meséje a Zöld madár című antológiában jelent meg.

„A Hegyi Zsupsz egy nagy, kövér,

nehézkes léptű, lomha lény,

és lenn a völgyben él szegény.

 A hegyre nem megy föl soha.

A Kőszáli Puff rokona.” 

(Keresztesi József: A Hegyi Zsupsz)

„A főleg Weöres Sándor Bóbitájából, a svéd gyerekversek bélyeggyűjteményéből és Pósa bácsi bajuszából kibújó magyar gyerekköltészet mezején egy kivételesen üde színfolt szerintem Keresztesi József Mit eszik a micsodája, amiből a Piros zsiráf, piros zsiráf, kedvence a zsíros piláftól kezdve az iszapban hempergő Leopold, a bivalyborjún keresztül (akinek az anyukája annyit mond csak Leopoldnak: gyere fiam, leporollak) a Rinocéroszig (Rinó, rinó, te bamba állat, köpöd ki azt a hangaszálat!). … [A hegyi zsupsz-ban] megvan az a legjobb nonszensz versekre jellemző kettősség, ami számomra nagyon megkapó, hogy miközben magától értetődő tényszerűséggel számol be a legnagyobb badarságokról (kihasználva Pumukli örökbecsű költészettani alapvetését, miszerint ami rímel, az igaz), a mélyén ott lappang valami fájdalmas életigazság. Mellesleg vagy nem mellesleg az ötéves kisfiamnak is ez a kedvenc verse, holott valószínűleg még nem érzi át a Hegyi Zsupsz mély sorstragédiáját. Gyanítom, hogy a Kőszáli Puff sem emelkedik szárnyaló magasságokba problémátlanul, de ezt a költő elegánsan balladai homályban hagyja.”

(Varró Dániel Keresztesi József gyermekverseiről)

Gyerekkönyvei:

Barka ​cica és Buga kutya kalandjai : múzeumi mese a Néprajzi Múzeumban / Tőkés Rékával

Mit ​eszik a micsoda? : versek

Csücsök, ​avagy a nagy pudinghajsza : verses meseregény

„Eperfagylaltot bárki, bármikor képes elfogyasztani.”

(Ransome: Fecske-völgy)

Élete legalább olyan izgalmas és kalandos volt, mint a regényeinek története. A brit gyermekirodalom klasszikusa, a Fecskék és Fruskák-sorozat szerzője. Eseményük a két világháború között játszódik, és két család gyerekeinek iskolai szünidős kalandjait mutatja be. Fontos szerepet kap műveiben a vitorlázás, mely Ransome saját szenvedélye is volt. Írásaival más szerzőket is inspirált.

„Fenn, a szeptemberi égbolton a bágyadtan mosolygó nap elfújta maga elől a sűrű, szürke felhőket, hogy jobban láthassa Szegő Pált, az Emlék-utcai gimnázium ötödik osztályának tanulóját.”

(Szenes Béla: Csibi)

A Pesti Hírlapban Vidám írások címen, Szenes ember álnév alatt megjelent karcolatai tették népszerűvé.

Ifjúsági regényei:

Csibi, 1920

A kristóftéri Kolumbusz, 1918

„… a dolgokat ki kell mondani, utána megkönnyebbül az ember. Egy kicsit átad a szomorúságából a másiknak, és azonnal vehet egy kis levegőt…”

 (Madarász Éva: Tiszavirágok)

Színházi munkái mellett ifjúsági regényeket ír:

Hullámvasút

Tiszavirágok

Veronika ​kisasszony

Leginkább A hóember című képeskönyvéről ismert, melyből animációs film is készült. Illusztrátori munkásságáért Andersen-díjat kapott.

Autodidakta művész. Különleges képeskönyve az Enikő és Őneki című kavicskönyv, melynek figurái kavicsokból összeállított alakok.