Január 25.

„Szeretem a könyvet és úgy nézek rá mindig, mint a csodára. Mint elmúlt, vagy élő lelkek néma, vagy hangos-filmjére, titkos jelekbe zárt örömére, vagy fájdalmára.”

(Fekete István: Egy szem kukorica)

„Születtem 1900-ban, Gölle községben, Somogy megyében. … Nagyon szerettem a falumat, s amikor városi lakosok lettünk, sokszor álomba sírtam magam Gölle után.”

Az iskolamester fia volt, ezért Mester Pistának becézték. Nyolc éves korában már írni kezdett: „Lázasan keresve a szavakat, melyek puhák és hajlékonyak, mint a fűz ága, mint a vízen hintázó napsugár, és melegek, mint a tűz lehelete…” Gyermekkori emlékeit a Ballagó idő című önéletrajzi könyvében írta meg. A francia származású, a forradalom elől menekülő nagyanyja történetét a Végtelen ​út című kalandos regényében dolgozta fel.

Felső iskoláit Kaposváron járta. Nem szerette a vizsgáit, többször megbukott. Később, mikor magának is tanítania kellett, öniróniával emlegette ezeket az éveket. Fekete István emlékezetes nyarakat töltött gyermekkorában Somogyfajszon és környékén. 17 évesen már igazi patronos puskával járta a fajszi erdőt. A Hajnal Badányban című regényét a somogyfajszi Fekete-malom ihlette, színhelye a falu mellett található tó.

Az első világháborút cserkész őrsvezetőként élte meg. Első verse a Zászlónk című katolikus ifjúsági lapban jelent meg. 1917-ben behívták katonának, káplárként szolgált. 1925 őszétől a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait, 1926-ban mezőgazdászként végzett. A Szigetköz, a Hanság ugyanúgy megihlették az óvári évek alatt, mint a somogyi tájak, ahol gyermek- és ifjúkorát töltötte. Különböző helyeken gazdatisztként dolgozott. Munkája során ismét lehetősége nyílt arra, hogy visszatérjen a természethez. Vadásztörténetei a Nimród című lapban, elbeszélései az Új Időkben jelentek meg. Megismerkedett Széchenyi Zsigmonddal, a híres Afrika-vadásszal és Kittenberger Kálmánnal.

1929-ben megnősült, Ajkára költöztek, gyermekeik – Edith és István – itt születtek. Nirtse Ferenc birtokán megszervezte az uradalom tejüzemét, vetőmagot nemesített. Gazdálkodásáról a Gyeplő nélkül című művében írt.

A Balatonhoz és a fonyódi berekhez különleges viszony fűzte. Jól ismerte a láp világát, a környék emlékeit. Több regénye és novellája született a Kis-Balatonról. 1936-ban elnyerte a Gárdonyi Géza Társaság regénypályázatának első díját A koppányi aga testamentuma című történelmi regényével, melyet a következő évben jelentettek meg. A Tüskevár és a Téli berek hitelesen mutatja be a balatoni természetet.

Hatalmas sikert arattak Csí címmel megjelenő állattörténetei (Hu, Kele, Vuk), valamint színdarabjai és filmforgatókönyvei is. 1945-től a Földművelési Minisztérium vadászati előadójaként és tudományos kutatóként dolgozott, de 1949-ben politikai okokból nyugdíjazták. Később a  kunszentmártoni Halászmesterképző Iskola szaktanáraként írta a Halászat című szakkönyvét, melyet tankönyvként használtak. 1955-től jelenhettek meg újra művei, sorban írta további állatregényeit (Lutra, Kele, Bogáncs). 1960-ban József Attila-díjjal tüntették ki lírai szépségű műveiért.

1970. június 23-án, Budapesten örökre lehunyta szemét. 2004-ben temették el újra szülőfalujában.

„A szülőföld szálai örök összekötők a tájjal és a földdel, amiből az ember lett, és amivé lesz, és nem szakadhatnak el soha”.

A Nemzeti Színház tagja volt, és a Színházi Magazin párizsi tudósítója. Első írását Benedek Elek közölte a Cimborában 1925-ben. 1943-ban a Petőfi Társaság tagjai közé választották. 

Gyermekirodalmi művei:

A hegyen-völgyön szánkázó diófa: mesék

Az igazi Ibrinkó : tündérmesék, csodás történetek

Hajdanában Zambiában : képes calimese

Az utolsó daru : ifjúsági regény

Kóborló kisfiú kalandjai

Csutka : mese

Papírmalom : történelmi regény

Torockói gyász : történelmi regény

Anyanyelve magyar : lányregény

Orsika : történelmi regény a török hódoltság korából

„Többet ésszel, mint erővel.

Így közel, úgy hamarabb.” 

(Gyulai Pál: A szél és a nap)

A Kisfaludy Társaság elnöke, a főrendiház és a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a magyar irodalmi élet meghatározó személyisége volt a szabadságharc bukása után. Alakja megjelenik Pásztor Árpád: A muzi című regényében. 

Gyermekirodalmi könyvei:

Apróbb gyermekmesék. Gyulai Pál gyermekverseivel, 1890

Gyermekmesék, 1942

Gyermekversek, 1959

A ​szél és a nap : képeskönyv, 1985

Babszem ​Jankó : gyermekversek a magyar népköltészetből, 2003

Adj’ ​Isten egészségére és más mesék, 2013

„Hunyd le a szemed, és a tündérekre gondolj, alszanak mélyen a virágok alatt.” 

(Virginia Woolf: Jacob ​szobája)

A 20. századi modernizmus egyik legjelentősebb írója. Sok más szerzőt inspirált, számos írást szenteltek életének és munkásságának, sőt színdarabok, regények és filmek témája is volt.

Ötéves korára már leveleket írt. 10 évesen nővérével, Vanessával szerkesztette a Hyde Park Gate News-t, egy illusztrált családi újságot, amelyben a Stephen család életéről és eseményeiről írtak. 15 éves korától naplót vezetett.

1917-ben férjével könyvkiadót alapítottak Hogarth Press néven. Ők jelentették meg Angliában elsőként Madách Imre: Az ember tragédiája című művét angol nyelven. A kiadó ma is működik. Életének képeskönyvét Zena Alkayat és Nina Cosford készítették.

Meséi: Az özvegy és a papagáj, valamint a Lugton nővér függönye, csak 1965-ben kerültek nyilvánosságra.

15 évig tanított Nápolyban, a legszegényebb kerületek általános iskoláiban, ahol minden “lepukkant”, az iskola rogyadozik, az utcákat szemét lepi el, mindennapos a lopás és a kábítószer-kereskedelem.  Elhatározta, hogy megreformálja az iskolai oktatást, és a gyerekekkel megszeretteti a tanulást. Meg akarta ismerni a gyerekek szüleit és környezetüket is, hogy jobban megértse őket. Lassan a bizalmukba fogadták a diákjai, és ők is kiálltak a tanítójuk mellett. Sokat kirándultak, jelmezeket készítettek és a színdarabokat eljátszották az órákon. 

Iskolai tapasztalataiból merített ihletet és anyagokat első könyvének megírásához. A gyerekek dolgozataiból állította össze a könyv anyagát. (Én, ​reméljük, megúszom). Az első művet további gyűjtemény követte. Szerzői bevételeinek egy részét jótékonysági célokra fordította, rászoruló gyerekeket támogatott.

„Ami minket illet, soha nem tudjuk abbahagyni e történetek mesélését. Valószínűleg azért, mert Don Giovanni történetében egy olyan kérdés rejtőzik, ami szívügyünk, és nem akarjuk, hogy feledésbe merüljön.” 

(Alessandro Baricco: Don Giovanni)

A Holden iskola egyik alapítójaként – melyet a Zabhegyező főhőséről neveztek el – kreatív írást tanított Torinóban. A zene, a képzőművészet, a mese fontos szerepet játszanak regényeiben. A fiataloknak szóló Meséld újra! sorozat ötletgazdája, a kötetek tervei és irányítása alapján készültek. Célja, hogy irodalmi klasszikusokat írjanak újra neves kortárs szerzők, hogy azok a kamaszok számára is szerethetőek legyenek. Don Giovanni, a XIV. századbeli spanyol mondaalak történetét meséli újra.

„Az igaz történet soha nem annyira igaz, mint a kitalált mese.” 

(William Somerset Maugham: Oroszlánbőr)

Drámai sodrású, érdekes, fordulatos történeteit humorral fűszerezte, melyek mindig rejtegetnek magukban egy olyan pluszt, ami miatt az ember vágyik a folytatásra. Intelligens, okos, kifinomult írások. 

Szeptember hercegnő című novelláját a Roskad a kormos hó című antológia tartalmazza.

„Ha mennél hideg szélben

a réten át, a réten át,

rád adnám kockás takaróm,

öleljen át, öleljen át!” 

(Robert Burns: Ha mennél hideg szélben)

Skócia nemzeti költője, akit egyszerűen csak „The Bard”-ként emlegetnek országában. Az Auld Lang Syne című dala angol nyelvterületen a szilveszter, illetve az újév nem hivatalos himnuszának tekinthető, amint éjfélt üt az óra, tömegek zendítenek rá a szövegre.

Versei – Kormos István fordításában – gyermekirodalmi antológiákban is megjelentek. Az Egyesült Királyságban több versválogatást is kiadtak gyerekek számára.

„A könyvszakma csodálatos. Egyfelől megértő fegyelmet követel, mert sok művelet végeredménye a szép könyv, ezért előre kell látni a célt, mint a műépítészetben.”

(Nagy András)

Nagy László és Szécsi Margit költők fia. Tervező munkája mellett több gyerekkönyvet is illusztrált, köztük A láthatatlan tolvaj című kazak népmesegyűjteményt.