Március 13.

„Hogy ez hol és mikor történt? Sehol és semmikor, ámbár tulajdonképpen bárhol és bármikor megtörténhetett volna…”

(Szergej Mihalkov: Miénk a világ)

Az 1930-as évektől lett népszerű a Szovjetúnióban a szatirikus meséivel. Filmforgatókönyveket és színdarabokat is írt.

Az Álom ​folytatásokban című meseregénye a Diótörő történetének érdekes adaptációja. Miénk ​a világ avagy a Rakoncátlanság Ünnepe című művéből Tótágas címmel készült fim Palásthy György rendezésében. Állatmesék című könyve mellett több képeskönyvét is kiadták.

Ausztrália egyik legnépszerűbb szerzője. Gyermekkora óta szenvedélyesen szeret mesélni és tudta, hogy író szeretne lenni. Évekig dolgozott iskolákban, 2012-től lett szabadúszó író. Gyakran elmondja, hogy hőseinek jelleme azoknak a gyerekeknek a legjobb tulajdonságaiból tevődik össze, akikkel az évek során találkozott. Az Illemtudó Ifjú Hölgyek Lankáserdő-Hímesréti Akadémiája című sorozata nemzetközi sikert aratott, magyarul is olvasható.

„Követelek tőled, mert tisztellek.”

(Anton Makarenko)

Makarenko egy fiatalkorú bűnözők számára fenntartott nevelőintézetet, a Gorkij telepet vezette Harkov közelében. Nem volt reformpedagógus, mert a kommunista elvek szerint a közösség érdekeit részesítette előnyben, ugyanakkor a humanista nevelési elvekből többet is alkalmazott. Alapvetően elutasította a gyerekek fegyelmezési vagy nevelési célzatú testi bántalmazását is. Ez merőben új elem volt a gyereknevelésben a nem sokkal korábban megbukott cári Oroszország idejében, így saját korában Makarenko mégis reformernek számított.

Ifjúsági regényében, az Igor ​és társaiban, a nevelőintézet életét mutatja be: milyen körülmények között kerültek csibészei az intézetbe.

Könyvillusztrációkat és diafilmképeket készített, emellett festett és szobrászkodott is. Karrierje 1956 után indult, sok rajzot készített az Olcsó könyvtár-sorozat számára. Feleségével, Kovács Ágnes grafikussal is voltak közös munkáik.

A világ- és a magyar irodalom jeles képviselői számára számos könyvborítót készített, sok kötetet illusztrált. 1982-ben, szülővárosában megrendezett gyűjteményes kiállítása óta a festészet jelentős szerepet játszik munkásságában. 1987-ben költözött Budapestre. Művészeti írásokat is megjelentet.

Brassói képzőművész, bábszínházi munkái mellett plakátokat és illusztrációkat készít.