Március 29.

„Krikszkrakszokat, japán betűket írnék
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat…”

(Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom)

A magyar líra és széppróza egyik legnagyobb alakja. A gimnáziumot Szabadkán kezdte, ahol testvéreivel és unokatestvéreivel rendszeresen előadásokat szerveztek. A bemutatott jeleneteket, verseket Kosztolányi Dezső és unokaöccse, Brenner József (írói nevén Csáth Géza) maguk írták. A Budapesti Naplóban látott napvilágot az első verse 1901-ben. Önképzőköri konfliktusa miatt (magyartanárára tett megjegyzéséért) kicsapták, s magántanulóként Szegeden tette le az érettségit. Több idegen nyelvet elsajátított, olaszul, franciául, németül, angolul és spanyolul is beszélt. A Nyugat című folyóirat egyik vezető munkatársa a lap indulásától. Első verseskötetét 1907-ben adta ki.

Humanizmus és játékosság sajátosan kapcsolódik össze műveiben. A magyar nyelv kiemelkedő formaművésze. Néhány novellájából film is készült. Gyermekverset nem írt, de műveiből több könyvet állítottak össze az ifjúságnak. 1936-ban fordította le Lewis Carroll művét Évike Tündérországban címmel.

„Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba.”

(Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány)

A magyar szórakoztató irodalom népszerű szerzője és megújítója. A Kertész utcai Polgári Fiúiskolába járt, magyarból, németből és történelemből kifejezetten jó volt, de a többi tantárgyból általában csak elégséges. Később a kereskedelmi iskolából kicsapták, mert inzultálta egyik tanárát, állítólag annak antiszemita megjegyzései miatt. 14 évesen a színházért rajongott, rendszeresen fellépett a Gyermekbarát Egyesület gyermekműsoraiban. 1924-től Rákosi Szidi színésziskolájába járt. Másik szenvedélye az ökölvívás volt. 1923-ban jelent meg első verseskötete. 1930-ban Nagykörút címmel lapot alapított, melynek egy száma jelent meg, benne A Pál utcai fiúk című regény méltatásával. Legelső kisregényét 1932-ben publikálta. Lefordította Erich Kästner: Az eltűnt miniatűr című művét.

Stílusára jellemző a groteszk nyelvi humor, történeteinek abszurd fordulatai, különös szereplői. Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott ponyvaparódiáival aratta. A P. Howard gyöngyszemek közül a Honap Kiadó adta ki öt könyvét az Ifjúsági Könyvek-sorozatban:

Piszkos Fred, a kapitány

Piszkos Fred közbelép

A tizennégy karátos autó

Vanek úr Párizsban

Vesztegzár ​a Grand Hotelben

„A tehén meg a konyhaszekrény üveglapja mögött sorakozó ételeket fürkészte. Tekintetét egyszerűen nem tudta levenni a sajtról meg az aludttejről, s félhangon dünnyögte: „Most már értem, most már értem…”

(Marcel Aymé: Nem ​ér a nevem)

Anyja halála után, kétéves korában nagyszüleihez került, akik egy kis faluban, Villers-Robertben laktak. Nagyszülei halála után újra költöznie kellett. Az iskolái nem jelentettek jó élményt számára. Fantasztikus, szürreális, filozofikus műveket írt.

Gyermekkönyvei magyarul:

A hattyúk

Nem ér a nevem : furcsa mesék

„Egy új napban mindig van valami különleges … reggel az ember mindig reménykedhet, hátha éppen a mai nap érdekesebb lesz a többinél.”

(Lennart Frick: Ráklépésben)

A svéd irodalom kedvelt szerzője és kiadója.

Magyarul megjelent ifjúsági regényei:

Baklövés

Nincs többé kibúvó (A Baklövés folytatása)

„Nahát, meg vagyok róla győződve, hogy két Idiotus Colossalus áll előttem.”

(Jo Nesbø: Doktor ​Proktor pukipora)

Fiatal korában ígéretes labdarúgó tehetségnek tartották, de ezt fel kellett adnia egy sérülés miatt. Világszerte zenészként és krimiíróként is népszerű. Első gyerekkönyvét 2007-ben adták ki Doktor Proktor pukipora címmel. Regénysorozata magyarul is megjelent.

Festészeti és grafikai munkái mellett verseket is ír, a kassai magyar kulturális élet meghatározó személyisége.

Tizenkét éves korától kezdve tanult rajzolni és festeni, később a Budapesti Képzőművészeti Gimnáziumba járt. A főiskolán Gerzson Pál tanítványa volt. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított 1979-től.

Petrovácz István: A tizedik bolygó című regényét illusztrálta.

A növényvilág tudományos ábrázolásának művésze, a Magyar Természettudományi Múzeum növénytárának muzeológusa volt. Jávorka Sándorral növényhatározókat készített, munkássága nyomán a Csapody név fogalommá vált. A Búvár zsebkönyvek-sorozat Vadvirágok című köteteit illusztrálta.