Június 27.

Szerkesztőként a gyermekirodalom legjobb ismerője és gyűjtője volt. Munkássága megalapozta a XX. század második felének nívós gyermekkönyvkiadását, emlékét az általa összeállított antológiák őrzik.

Orvos családban született, édesapja Aszódi Zoltán belgyógyász. Férje is orvos volt, Mészöly Miklós irodalmi köréhez tartozott. Óvónőként kezdett irodalommal foglalkozni a negyvenes években. A híradások szerint 1941-ben nyitotta meg Montessori szellemében működő gyermekfoglalkoztatóját. Első irodalmi munkája a Versek könyve : nagy magyar költők verseiből kisgyerekek számára című antológia, melyet Binét Ágnessel készítettek 1943-ban. Az összeállítást megelőzte a fiatal pedagógusok kísérlete, melynek célja: megismertetni kisgyerekekkel a magyar költészet remekeit. Sikere megerősítette azt a törekvést, hogy irodalmi munkákkal az óvodákban is lehet dolgozni. Kiindulópontként József Attila Altatójához hasonló, gyerekek érdeklődési körébe tartozó verseket kerestek, a klasszikus versek mellett az akkor kortárs irodalomnak számító műveket is. A gyerekek körében népszerű alkotásokat kimásolták, ez a füzet lett az alapja a válogatásnak. 1948-ban újra kiadták a kötetet.

1950-től az Ifjúsági Kiadóhoz került, így a kezdetektől az egyik alapembere lett a Móra Könyvkiadónak. Az óvodás és kisiskolás korúak meséit, verseit gondozta. Hosszú ideig vezette a Gyermeklektorátust. Első szerkesztése Gazdag Erzsi könyvéhez fűződik (Palika flótája, 1950). 1955-ben ő harcolta ki Weöres Sándor gyermekvers kötetének megjelentetését. A költő szerint a Bóbita cím Aszódi ötlete volt. Pilinszky verses meséit is ő gondozta, és megbízta Rónay Györgyöt A kis herceg újrafordításával Janikovszky Éva mesélt arról, hogyan született meg képes mesesorozata: „Az akkori szerkesztőm, T. Aszódi Éva találta ki, hogy Réber Lászlót kéri föl az illusztrációk elkészítésére.”

Tankönyvek összeállításában is részt vett, pedagógiai szakcikkeket írt. Munkásságának hatása ma is érezhető.

„Utazni kell! Minél többet utazni! Másként elveszíted a tér görbeségének érzését, elfelejted, hogy a Föld gömb alakú, és az életed lapos lesz.”

(Lev Kasszil: Hókirálynő)

Az orosz gyermekirodalom klasszikusa. Műveiben a szovjet gyerekek, tizenévesek és fiatal felnőttek életét ábrázolta, melyekben szerepet kapott az iskola, a sport, a kulturális élet és a háború. Gimnazistaként szülővárosának gyermekkönyvtárában klubot vezetett és kézzel írt magazint szerkesztett. Első meséjét Majakovszkij biztatására publikálta 1925-ben. Később megírta mesterének életrajzát, magyarul a Nagy emberek élete sorozatban jelent meg.

Legismertebb műve, a Svambránia nagy titka, testvérével való gyerekkori játékaik alapján született. (Öccse letartóztatása után évekig nem jelenhetett meg.) Nevéhez fűződik az első szovjet sportregény, A Köztársaság kapusa. Futballrajongóként halt meg szívroham következtében 1970. június 21-én, a világbajnokság döntőjének televíziós közvetítése közben. Emlékét a 2149 Schwambraniya kisbolygó őrzi.

Magyar nyelvű regényei:

Drága kisfiam!

Egy ​kislány szerencséje

Az ​egyetlen szerep

Hókirálynő : ifjúsági regény Natalja Szkuratova síbajnokról

A hős testvére

A kis tengerész

A napsugár szerelmese : Egy ifjú festőművész története (Kolja Dmitrijev)

Nem ​mese ez, Gorka!

Őfensége ​nyaral

Svambránia ​nagy titka

Vologya ​utcája

„Igyekszem érzéki és költői műveket alkotni, amelyek érzelmeket váltanak ki.”

(Grela Alexandra)

A Krakkói Képzőművészeti Akadémia festő szakán végzett. Illusztrálással 2006-tól kezdett el foglalkozni. Az illusztrációkat manuális technikákkal készíti, többnyire gouache-t, temperát, tollat és színes ceruzát használ. A Csipkerózsika történetből készített csendeskönyvet.

A 20. század első felének közkedvelt illusztrátora volt az Egyesült Államokban. Nagy sikert aratott Laura Ingalls Wilder, Emily Dickinson és Jane Austen műveihez készített finom rajzaival. Három hosszú mese címmel jelent meg képregénye. Az 1942-ben kiadott A kékszemű című Molnár Ferenc-regény illusztrációja is az ő nevéhez fűződik.

A századeleji magyar plakátművészet egyik legjelentősebb képviselője volt. Virtuóz grafikai készségét, illusztrátori tehetségét méltatták leginkább. Dolgozott a Borsszem Jankó és Az Est című lapok számára is. A nagyvárosi élet jellegzetes alakjait ábrázolta rajzain, és finom akvarelleket készített.

Az 1912-es kiadású A Pál utcai fiúk illusztrátora. A könyvben szerepel Molnár Ferencről készített portréja.

Itthon és külföldön rendszeresen kiállító grafikus művész, a nagyközönség azonban elsősorban száznál is több kötet – mesekönyvek, tankönyvek – illusztrátoraként ismeri. Tehetségét a Móra Könyvkiadó szerkesztője, Kormos István költő fedezte fel 1977-ben, ettől kezdve szabadúszó illusztrátorként dolgozott, elsősorban a Móra és az Apáczai Kiadó számára.

A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél volt a mestere. Könyvillusztrátorként is jelentős volt a tevékenysége, több klasszikus sorozathoz készített rajzokat. Az 1964-es kiadású Salinger: Zabhegyező című művének illusztrátora.