Március 9.

„Milyen egyszerű a boldogság! Nem kell hozzá más, mint bizalom, béke, munka és jóleső mély álom.”

(Fanta Mária: A zöld király)

Tanári diplomájának megszerzése után tanított és tanfelügyelőként működött. Az ötvenes évek elején kezdett írni. Verseket, regényeket, ifjúsági műveket publikált.

Gyerekkönyvei:

Nyári alma : ifjúsági regény

Opálsziget : fantasztikus regény

Tüni : Pőre naplója

A Zöldkirály : meseregény

„Tudod, mi a jó könyv? Jó könyv az, amely két sorban vagy kétszáz oldalon rögzít benned egy képet vagy egy frázist [megfogalmazást], melyet soha életedben nem tudsz többé elfelejteni. Amely új húrt von emlékezeted hangszerére, s ha tíz év múlva megérinted, még mindig azt a hangot adja vissza.”

(Lénárd Sándor: Római történetek)

Családjával Ausztriában és Olaszországban is élt. 1952-ben Brazíliába költöztek. Poliglott azaz többnyelvű volt, legalább 5 nyelven publikált. Rengeteget levelezett a világ legkülönbözőbb részein élő humanista szellemi társaival.

Egyik játékuk az volt, hogy a legkülönbözőbb nyelvekről kellett angolra visszafordítani az Alice Csodaországban című meseregényt. Az ötlet gazdája, Warren Weaver amerikai matematikus tudta, hogy Carroll „mestere volt a halandzsának, a mellébeszélésnek, a paródiának … rozmárja és ácsa káposztáról és királyokról elmélkednek a balladák ritmusában… Weaver egy jeles társaságot állított össze. A gittegylet célja: Alice-t visszafordítani angolra. Játékszabály: fordítás közben tilos az eredetibe nézni. … Büszke és hálás vagyok, hogy kiváló barátom besorozott tizennegyediknek: a magyar fordítás visszafordítására. (A japánt egy külön tudós társaság fordította.) Van a visszafordítók közt Nobel-díjas természettudós, miniszterelnök-helyettes és antropológus… rangomat talán annak köszönhetem, hogy Weaver mint matematikus tudta, hogy a tizenhárom peches szám. Törhettem a fejem, hogy fordítsam vissza azt, hogy: „A testvérek a szirup kútjában voltak. – De ettől biztosan megbetegedtek! – Persze! Ezért mondtam: kutyábban voltak!”  A sok nyelv csodaországában csak azt sajnálom, hogy nyelvtudásom olyan csekély. Ha legalább az orosz Alice-t olvashatnám!” – emlékezett vissza Lénárd Sándor.

1958-ban lefordította latinra a Micimackót, aminek hatalmas sikere lett. A világ legtöbb országában latin nyelvkönyvként használják. Rónai Pál szerint tervezte A Pál utcai fiúk fordítását is.

„Szerette már a könyvek illatát is. Ha új könyv akadt a kezébe, először ujjaival finoman végigsimította a fedőlapot, majd szinte laponként a papírt. Forgatta, lapozta, és végül mélyet szippantott abból a semmihez sem hasonlítható csodás illatból, amit minden könyv áraszt.”

(Miklósi Anna: Barátfülek)

Rendszeresen énekel nagyzenekari koncerteken, rádió- és televízió felvételeket készít opera, operett és musical műfajban. Szereplője számos rádiójátéknak, valamint néhány hazai és külföldi filmnek. 1995-től folyamatosan tanít.

Barátfülek című meseregénye 1999-ben jelent meg először.

Elmerítem árvaságom
És sellővé válok,
Kutatok a sötét mélyben,
Örvény alá szállok.

(Sevcsenko: Haragos szél)

Az ukránok egyik legkiválóbb klasszikusa. Jobbágyként született, gyermekként már dolgozott. 11 éves korában árva lett. A falusi kántor fedezte fel, hogy milyen szép énekhangja van, így maga mellé vette és tanította. A 14 éves fiú önállóan is írt dalokat. A helyi földesúr érdeklődni kezdett a tehetséges siheder iránt, felfogadta szolgalegénynek, aki a munkája mellett, ha tehette, rajzolt. Sokkal később a költő úgy emlékezett vissza egykori gazdájára, mint szellemi atyjára, úricsaládja pedig nevelt fiúként tekintett rá. Felvitte a fiút Kijevbe és a maga költségére rajziskolába íratta, később Szentpéterváron tanult. Mickiewicz romantikus versei indították el a költészet útjára, ahol hamarosan megtalálta saját hangját. Ukránul írta műveit, emiatt a Kaukázusba száműzték s csak 1857-ben vált szabaddá ismét. Az ukrán értelmiség saját szellemi vezéralakjának tekintette.

Gyermekkoráról Evgen Biloysov írt mesét. Magyar nyelvű versei gyerekeknek antológiákban jelentek meg.

„Olyan még sosem volt, hogy egy szelet tortától ne nyugodtam volna meg.”

(Szécsi Noémi: Mandragóra ​utca 7.)

Sokféle műfajban otthonos szerző. Gyermekregénye Mandragóra ​utca 7. címmel jelent meg. A Tetűmese vicces ismeretterjesztő képeskönyv a tetűtlenítésről. A baba memoárja című kötetben a kisgyerek meséli el élményeit. A könyv A kismama naplója folytatása.

1955-ben minden hivatásos rajzolói előképzettség nélkül, tökéletes rajztudással, bámulatos anatómiai érzékkel festette meg a Diafilmgyártó számára Andersen meséjét: A vadhattyúkat és Cooper indiántörténetét: a Vadölőt. Ettől kezdve rendszeresen kapott megbízást további diakép festésre és könyvillusztráció készítésére. Munkásságát Friedrich, az ismeretlen grafikus című kötet mutatja be.

Az Iparművészeti Főiskolán tanított és a Miskolci Művésztelepet vezette. Óvodai falfestményei és illusztrációi tették ismertté. A Gulliver utazásai című meseregény 1905-ös, szecessziós kiadásához készített rajzokat.