November 21.

„A belső, titkos bánatok sokkal, de sokkal gyötrőbbek, mint a közös nyomorúságok.”

(Voltaire: Candide vagy az optimizmus)

A francia felvilágosodás, a francia társadalmi és tudományos haladás kiemelkedő alakja. Szellemes, csípős humora hamar közismertté tette az előkelő körökben, de konfliktusai is szaporodtak a hatalom embereivel. Megtapasztalta, milyen kegyeltnek és számkivetettnek lenni. Cikkeivel támogatta a francia Enciklopédia létrejöttét. Filozófiai ábécéjében tömören és közérthetően fejti ki a felvilágosodás nézeteit.

1759-ben publikálta legjelentősebb regényét Candide vagy az optimizmus címmel, melyben fontos kérdéseket tesz fel: miért van annyi háború, mire jó az inkvizíció, a vakhit meg a nyomor, s mit tehetünk ellenük; a végén a tevékeny, alkotó élet fontosságát hangsúlyozza. Középiskolások számára ajánlott olvasmány, megjelent a Diákkönyvtár és a Matúra klasszikusok sorozatokban.

„Aki nem mond és nem hallgat mesét, az csak a pillanatnak él, és az nem elegendő.”

(Isaac Bashevis Singer: A ​félelmetes fogadó)

Gyermekkorában és ifjúként a lengyel zsidók hagyományos életformáját élte. 1935-ben utazott New Yorkba bátyja segítségével. Műveit jiddis nyelven írta, 1953-ban vált ismert szerzővé, mikor novellái megjelentek angol nyelven is. 1978-ban Nobel-díjjal tüntették ki.

Gyerekeknek A félelmetes fogadó című elbeszéléskötete jelent meg Borbás Mária fordításában. A gyermek mint az irodalom igaz kritikusa című utószavában írja: „A felnőttet elkápráztatják a nagy nevek, az eltúlzott idézetek, az erőszakos reklám. … Csakhogy a gyerek nem ül fel az efféle győzködésnek. Ő még szereti a tisztaságot, a logikát, sőt, uram bocsá’ még az olyan elavult dogot is, mint a központozás. Mi több, az ifjú olvasó igazi történetet követel, aminek eleje, közepe és vége van – már ahogy ezer meg ezer esztendeje mesélik a történeteket. „

A Szipurka könyvek sorozatban kiadták a Trenderli, a törpepapagáj és Zlate, ​a kecske című történeteit.

A pécsi irodalmi élet szervezője volt, 1943–tól a városi-, majd a megyei könyvtárban dolgozott, a Jelenkor című folyóiratot szerkesztette. A Digitális Irodalmi Akadémia tagja. 1938-ban jelent meg első verseskötete. Középkori és modern európai lírát egyaránt fordított. Gyermekversei az Összegyűjtött versekben és a Negyvenkedő című kötetben jelentek meg.

Gyerekeknek szóló, Négy kicsi cica című verses képeskönyvet 1946-ban írta. Lázár Ervin a Berzsián és Dideki című meseregényében örökítette meg mesterét.

Antológiákban megjelenő meséi, mesefeldolgozásai, színjátékai:

Dongó meg Mohács (Hetedhét ország)

Az elveszett gomb (Gyémántszekerce)

A három bolond leány (Hetedhét ország)

A három ostoba (Hetedhét ország)

Haspók (Kökény kisasszony)

Kalapvári kisasszony (Hetedhét ország)

A két egyforma királyfi (Hetedhét ország)

A kígyókirály két csontja (Hetedhét ország)

A meztelen király (Hetedhét ország)

Mióta ugrálnak a verebek? (Második meséskönyvem)

Somol deák (Hetedhét ország)

A kopasz farkas : mesejáték (Bábszínpad)

Pityi Palkó : mesejáték (Bábszínpad)

1958 óta foglalkozik könyvművészettel. 50 év alatt több mint 300 könyvet illusztrált egyedi rézkarctechnikával, köztük Andersen, Lagerlöf, Akszakov vagy Tolsztoj műveit. 2001-ben Andersen-díjjal tüntették ki. A művészi gyermekkönyvről Mi az illusztráció címmel írt tanulmányt.

Móra Ferenc orosz nyelvű Kincskereső kisködmön című regényének rajzolója. A magyar nyelven kiadott moldáv író, Vangeli: Toppancs ​a toronyban című alkotását illusztrálta.

A szürrealizmus egyik legnagyobb festője. Egyszerű tárgyakat szokatlan társítással ábrázol, fantasztikus, új jelentést adva a műveknek. Csak az 1960-as években kezdték értékelni alkotásait. Nagy hatással volt a pop art, a konceptualista művészekre és az alkalmazott művészetekre.

Munkásságáról több gyerekkönyv készült.