Augusztus 30.

„A kezdet mindig ma történik.”

(Mary Shelley: Short Stories)

A romantika korának nagy szerzője. Anyja 11 nappal a születése után meghalt. Apja nevelte, tudását hatalmas könyvtárukban szerezte. Házuk tudósok, művészek, ismert szabadgondolkodók törzshelye volt, így gyakran hallgatta beszélgetéseiket. Tizenegy éves korában megírta első rövidebb művét. 15 évesen ismerte meg Percy Bysshe Shelley költőt, akihez pár év múlva férjhez ment. 2017-ben mutatták be az életéről szóló filmet, alakját Mary Elle Fanning formázta meg.

1816-ban a nyarat Lord Byronnal és John Polidori írókkal töltötték. Byron egy játékra hívta fel vendégeit: a kor népszerű műfaját, a gothic novelt (rémregényt) kellett kifigurázniuk. Így született meg leghíresebb regényének ötlete, a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz. A mű a horror műfajának meghatározó darabja, nagy hatással volt a későbbi korok művészetére és számtalan adaptációja készült. Érdekesség, hogy férje, Percy Shelley álneve Victor volt, ahogy a felelőtlen tudós Frankenstein is ezt a keresztnevet kapta. Percy Shelley híres drámai költeményében, A megszabadított Prométheuszban, hősként tiszteli a mitológiai titánt, míg Mary épp ellenkezőleg, gonosz lénynek látja. Magyarra Göncz Árpád fordította le 1977-ben.

„Egy szekérre való mesém van – gondolta az író, aki ezt a mesekönyvet írta. – De hogyan vigyem el a szekeret a gyerekekhez? Tudom, hol lakik a ló. Pepinek hívják. Tudom, hol lakik a tigris. Tominak hívják. Mi lenne, ha ők húznák a szekeret?”

(Donald Bisset: No de ilyet!)

Színész pályája mellett számos gyerekkönyvet írt, egy részét maga illusztrálta. Történetei tele vannak szórakoztató karakterekkel, gyengéd módon tanítanak és megmozgatják a képzeletet. Könyveit világszerte szerették a gyerekek.

Magyarul megjelent mesekönyvei:

Mesék ​Tigrisnek

No de ilyet!

„Egyszer volt, rég volt. Azt kérdezték tőlem:
„Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?”
„Lámpagyújtogató” – feleltem én.
A gyermek együgyű feleletén
Nevettek akkor szülők, ismerősök. …

És végül – lámpagyújtogató lettem.”

(Reményik Sándor: Lámpagyújtogató)

Az erdélyi magyar líra kiemelkedő művésze, 1916-tól publikált. 1921-ben az ő szerkesztésében alakult a Pásztortűz című folyóirat, mely köré szerveződött az erdélyi irodalom. Részben hazája elvesztése okozta egészségének romlását.

Verseiből gyermekantológiákba is válogattak.