Július 30.

„Mindig ugyanazok maradunk; azok, akik a múltban voltunk, tovább élnek az idők végezetéig. Így mindig lesz egy Catherine Certitude nevű kislány is, aki az apjával fog sétálni Párizs X. kerületének utcáin.”

(Patrick Modiano Catherine ​Certitude)

Irodalmi Nobel-díjas szerző. Anyja, félig magyar, félig flamand színésznő, apja zsidó származású, Olaszországból vándorolt Franciaországba.  Kezdetben anyai nagyszülei nevelték, akik a flamand nyelvre tanították meg először. Mentora a középiskolai tanára, Raymond Queneau író volt. 1968-ban jelent meg első regénye (az írás annyira nem tetszett Modiano apjának, hogy megpróbálta megvásárolni a könyv összes létező példányát).  Műveinek világa egyedi, a belső érzelmeket és családja múltját helyezi központba. Magával ragadó élettel ruházza fel a múltat, Párizs városképét pedig egyedi hanggal.

Első gyerekeknek szóló, Choura kalandjai című könyve egy kék szemű labrador kutyáról szól, aki a legképtelenebb találkozókon vesz részt.  Folytatása a Choura menyasszonya.

Magyarul a Catherine ​Certitude című bűbájos elbeszéléskötete jelent meg Sempé rajzaival. A történetben fontos szerepet kap a szemüveg, amelyet apa és lánya is viselnek, s lehetőséget teremt arra, hogy két különböző világban éljenek: a való életben, amelyet szemüvegen át látnak és egy álomvilágban, amikor szemüveg nélkül a dolgok körvonalai élességüket vesztik.

„Ha behunytam a szemem, még éreztem milyen, amikor az arcomat és az orromat süti a nap, árad belém a csiklandozó meleg, ami semmi másra nem hasonlít, amitől ellágyul a szívem, és a gondolataim a helyükre rázódnak.”

(Maja Lunde: A ​Nap őrzője)

Az egyik legsikeresebb norvég író, több korosztálynak publikál. Forgatókönyvet, regényt, mesét ír. 2012-ben adta ki első gyermekkönyvét. Magyarra Patat Bence fordítja le műveit.

Gyerekkönyvei magyarul:

Évszakok-tetralógia

Fehér ​Mancs, a jegesmedveherceg : képregény

A ​Névhozó : mese

„Ám a becstelenség és erőszak kétélű fegyver: néha súlyosabban sebzi meg a hozzá folyamodót, mint az ellenséget.”

(Emily Brontë: Üvöltő ​szelek)

Az angol romantikus irodalom egyik legeredetibb és legrejtélyesebb alakja, a három Brontë nővér középső tagja. Gyermekkorukban, az édesanyja halála után, a nővérek – Charlotte, Emily, Anne – és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket szőttek hozzájuk.

Verseket írt; Üvöltő szelek című regénye különös pszichológiai mélységgel és elemi erővel bíró mű, 1847-ben jelent meg. Központi motívumai a szenvedély, a hatalom, a szabadság és a lázadás. Kortárs kritikusai nem értették újításait, de idővel mesterműként ismerték el. Magyarra Sőtér István fordította le 1940-ben.

Erdélyi örmény származású, szerkesztői pályafutása szülőföldjén indult. Történelmi és életrajzi regényei is sokszor Erdélyben játszódnak. 1945-ben Magyarországra települt. Számos hangjátékát sugározta a rádió.

Erdély ​nagy romlása című három kötetes művében a fejedelemség történetét írta meg Báthori Zsigmond uralkodásától Bethlen Gábor trónra kerüléséig.

Az ​első felvonás az 1790-es évek Kolozsvárán a színházi élet kezdeteiről, A ​kolozsvári futár a napóleoni háborúkról szól. Háromszék ​nem alkuszik az 1848-1849-es időket idézi.

A ​tanú Orbán Balázs életrajzi regénye, A ​szolgadiák Kőrösi Csoma Sándor ifjú korát mutatja be.

A muzsikáló kút című regény Bodor Péter székely ezermester Marosvásárhelyen épülő – pavilonos szerkezetű – zenélő kútjának története, amely igazi technikai csodának számított a maga korában. Budapesten a margitszigeti másolata ma is látható.