Szeptember 13

„Egyszóval a természet és a tapasztalat arra oktatott, hogy a világ dolgai csak annyit érnek, amennyire az ember valóban felhasználhatja őket.”

(Daniel Defoe: Robinson ​Crusoe)

A felvilágosodás irodalmának szerzője, az első angol regényíró. Legismertebb könyve a Robinson ​Crusoe, műfajteremtő és az egyik legnagyobb hatású mű, máig népszerű, rengeteg átdolgozása és adaptációja született. Utazók és száműzöttek visszaemlékezésein alapuló írása 1719-ben jelent meg először. Részben Alexander Selkirk skót tengerész történetét írta le, aki négy évet töltött a Más Tierra-szigeten (1966-ban átnevezték Robinson Crusoe-szigetre). Selkirk életéről Martin Ballard írt könyvet Az igazi Robinson címmel. A Robinsont magyarul 1844-ben adták ki. Az ifjúságnak Radó Vilmos dolgozta át 1874-ben, de megjelent Gaal Mózes, Benedek Elek, Sebők Zsigmond, Kertész Erzsébet, Vajda Endre és sok más szerző fordításában. A regény folytatásaként írta meg Dékány András: Robinson utolsó kalandja című művét.

Számtalan robinzonád alkotás született, melyeknek utazó hőse lakatlan szigetre vagy valami más elzárt helyre vetődik, s ott megszervezi életét. A mai robinzonádok szívesen teszik a hangsúlyt az egyedüllét lélektani problémáira.

Gyerekeknek átdolgozott regénye a Bob kapitány is. Eredetileg A híres Singleton kapitány élete, kalandjai és kalózkodásai 1720-ban jelent meg, s a 17. század végi angol kalóz, Henry Every hőstettei ihlették.

„… ült a néptelen, csendes házban, olvasott, olvasott, és néha belekortyolt a kakaóba. A könyvek idegen világokba röpítették, érdekes emberek izgalmas életével ismertették meg. Hajdanvolt vitorlásokon hajózott Joseph Conraddal. Eljutott Afrikába Ernest Hemingway-jel, Indiába utazott Rudyard Kiplinggel. Beutazta a nagyvilágot – holott ki sem mozdult szobácskájából, egy kis angol faluban.”

(Roald Dahl: Matilda)

Az angol irodalom és gyermekirodalom klasszikusa, a 20. század leghíresebb mesemondója. Meséi abszurd és humoros, csavaros fordulatokban bővelkedő történetek, amelyekben a gyermek szemszögéből látjuk a finoman szólva is tökéletlen felnőttvilágot. Műveire jellemző a fantasztikum és hétköznapi keveredése, a hátborzongatóan mulatságos, meghökkentő megoldások, játékos nyelvhasználat. Több mint 500 új szót talált ki úgy, hogy lejegyzetelte a szavait, majd felcserélte a betűket. Susan Rennie szerkesztésében kiadták az Oxford Roald Dahl Szótárat.
Önéletrajza Roald Dahl meghökkentő élete címmel jelent meg, gyermekkoráról külön is írt könyvet (A fiú gyermekkori meséje). Szerepelnek benne csínytevései, iskolás évei, levelezése édesanyjával. Hatéves korában Dahl találkozott példaképével, Beatrix Potterrel. Több elemző mű is született életéről, munkásságáról. Magyarul Roald ​Dahl csodálatos világa címmel jelent meg műveinek kalauza.

Első mesekönyvét The Gremlins (A légi manók) címmel 1943-ban adták ki, de saját gyermekeinek születése fordította igazán a gyermekirodalom felé. Több művéből filmsorozat, játékfilm, illetve rajzfilm is készült. Gyerekregényei közül a Danny, a szupersrácot fordította le először magyarra Borbás Mária.

Halála után felesége létrehozta a Roald Dahl Alapítványt. 2005 júniusában egykori lakhelyén megnyílt az emlékét ápoló Roald Dahl Museum and Story Centre.

Gyerekkönyvei magyarul:

A barátságos óriás (Szofi és a HABÓ címen is)

Boszorkányok

Charlie és a csokigyár (Karcsi és a csokoládégyár címen is)

Charlie ​és a nagy üveglift (Karcsi és a nagy üveglift címen is)

Danny, a szupersrác (Danny, ​a világbajnok címen is)

A fantasztikus Róka úr

Georgie csodás kísérletei

Georgie és a csodaszérum (George ​és a Szuper Szirup, Hugó és a csodaszer címeken is)

Matilda (Matilda három csodája címen is)

„…Félig leeresztett
szempillámon át
néztem, ámuldoztam:
De csuda világ.

De hogy kinyitottam
szemem, a csoda
eltűnt, s minden szürke
lett és mostoha.

Minden fény s varázslat
köd lett, s jeltelen…
De azóta gyakran
behunyom szemem.”

(Bella István: Csodák és csudák : Julian Tuwim után, szabadon)

A lengyel irodalom és gyermekirodalom virtuóz klasszikusa. 1913-tól publikált. Költészetére jellemző különleges humora, szójátékai, a többértelműség és a befejezetlenség érzete. Gyermekversei magyarul antológiákban és folyóiratokban jelentek meg.

A 20. századi erdélyi líra kiemelkedő képviselője. Tehetségét Dsida Jenő fedezte fel.

Gyermekvers kötetei:

Aprónépség

Az esztendő élete

Fegyver nélkül fegyver ellen

Fiúk, lányok, gyöngyvirágok

Gépek erdeje

Gyermeksíp

Tulipánfák földjén : verses útirajz az ifjúságnak

„A mama azt mondta neki egyszer, hogy ha valaki nem fél önmagán nevetni, az nem fog másokat kinevetni. Az ilyen emberben bátran lehet bízni.”

(Albert Lihanov: Csalás)

1962-től publikált, szépirodalmi műveket és pedagógiai szakmunkákat adott ki. Írói munkássága mellett közéleti tevékenységet folytatott, kiadót, gyermekmagazint alapított. 

Ezeknek a kicsiknek című, az árva nevelésről szóló könyvében így értekezik:

„minden egyes embernek nyitottnak is kell lennie mások, különösen a gyermekek szerencsétlenségére, mint egy jó otthon ablakai… lelkiismeretünknek, a világ számára láthatatlan energiának, pontosan ezekre a szerencsétlenségekre kell irányulnia, hogy egy kölcsönös segítségnyújtáson alapuló világot építsünk fel, amely nélkül mindannyian egyszerűen teremtmények vagyunk, megkülönböztethetetlenek az állatvilágtól.”

Magyarul ifjúsági regényei jelentek meg:

Csalás

Meredek ​hegyek

Nagymama ​ikonja

„A jó illusztrátor olyan, mint a jó mesemondó. Fontosnak tartja, hogy kinek mesél.”

(Bátki László)

Az Iparművészeti Főiskola könyvillusztrátor-szakán végzett. Sokoldalú művész, pop up könyvet, díszlettervet is készít és többféle technikát alkalmaz. Magyar és külföldi kiadóknak dolgozik.

Zongoraművészként koncerteket adott. 1918-ban lett a Nemzeti Zenede tanára. 1928-tól Angliában élt, 1945-ben tért haza; a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolán tanított.

Gyerekeknek mesés zeneelméleti ismeretterjesztő könyveket írt:

Muzsikus Péter kalandjai

Muzsikus Péter Hangszerországban (Péter hangszerországban címmel is)