Október 28.

„Voltaképp védekezésül kezdtem el gyermekirodalommal foglalkozni. A szónak a legmagasztosabb értelmet tulajdonítva, hisz valójában nincs gyerek és felnőttköltészet, csak költészet van. … nem jókedvemben kezdtem, de mikor az első sorokat megírtam, igazán jókedvem lett. Visszajött a gyerekkorom.  … Gyerekeknek írni sokkal nagyobb fegyelmet kívánó, igényesebb költői munka. Gorkijt egyszer megkérdezték hogyan kell gyerekeknek írni, és azt felelte: ugyanúgy, mint a felnőtteknek, csak valamivel jobban. Ma már mindenki elismeri, hogy nem könnyebb a gyerekeknek írni, s hogyha más módon is, a valóság teljességét tükrözteti az ifjúsági mű is, ha igazán művészi… A gyerekek azt várják a költészettől, amit a felnőttek, valami csodát, varázslatot.”

(Kormos István)

A magyar irodalom egyik legizgalmasabb költője, a gyermekirodalom megújítója. Édesanyja meghalt kisded korában, így a félig árva fiúcskát nagyszülei nevelték. Később felvette nagyapja után a Kormos nevet, aki a hédervári birtok grófi intézőjeként dolgozott. Réz András esztéta szerint vannak „nagymamás emberek”, ez teljesen igaz Kormos Istvánra. Gyermekkorát 6 éves koráig a Szigetközben töltötte, verseiben a nyár gyermekének, a rétek királyának nevezte magát. Élményeit, életét versekbe és mesékbe öntötte. Első könyve 1946-ban jelent meg Az égig érő fa címmel, melyben népmeséket mesél újra verses formában. Az 1950-ben alapított Ifjúsági, később Móra Kiadó szerkesztője lett – haláláig. Szenvedélyes játékos volt mind a különböző társasjátékokban, sportban és költészetben egyaránt. Az asztalitenisz és a foci is fontos maradt számára. Kezdetben játszott a Fradi másodcsapatában, az ötvenes években az Írószövetség csapatának, a Szocreálnak lett tagja. Életét, munkásságát az Egy ​keresztlevél hátára – Kormos István képeskönyv című emlékkönyv mutatja be. Második felesége Rab Zsuzsa költő volt.

A „legmedvésebb” magyar költő. A Vackor révén úgy váltunk mindnyájan Kormos István családtagjává, mint a szerkesztői tevékenysége révén az egész magyar irodalom. Feladatának érezte a tehetségek felfedezését és támogatását a gyermekirodalom terén, de nagy családja körébe tartoztak az általa a Világirodalom Gyöngyszemei című versantológia-sorozatba fordított, szerkesztett költők Burnstől Puskinig, valamint tanítványai, a „Kormos Egyetemre″, a Móra Kiadó szerkesztőségébe betérő fiatal költők Nagy Gáspártól Zalán Tiborig. Vackor mackó kalandjainak első kötete 1956-ban jelent meg, a könyvön és televíziós adaptációján generációk nőttek fel. A történetben rengeteg jelző szerepel, és sokszor ismétlődnek szövegrészek, ezért fülbemászóak és gyorsan tanulhatóak a versszakok. A könyvben felbukkanó gyerekek valós személyek, akik Kormos István és harmadik felesége, Péter Márta közeli ismerőseiről kapták nevüket (Vas István, Juhász Ferenc, Csukás István, Fazekas László, Fazekas Eszter, Maros Donka, stb.). Vackort a költő természetesen saját magáról mintázta, aki „pincemély” hangján brummog.

Gyerekkönyvei:

Állatkerti séta

Bohóc rókák és egyéb mókák

Butácska ​Jeromos

Az ​égigérő fa

Az erdő

Húsvét ​napja : lapozó

Húsvéti ​nyúlcirkusz : lapozó

Kerek ​esztendő : versek

Luca ​széke : lapozó

Mese ​a két kicsi ökröcskéről

A ​muzsikás kismalac

Négylábú ​kölykök : lapozó

A ​nyár gyerekei : versek

A ​Pincérfrakk utcai cicák és más mesék

A ​pöttyös zöld lovacska bátyja

A ​repülő kastély

Télapó ​munkában : lapozó

Tiszta mezőben : versek, műfordítások

A ​tréfás mackók

Vackor-sorozat

Zöldbajusz ​Marci királysága

A ​zsiráfnyakú cica

Fotóművész, többszörös magyar sakkbajnok, sakkfeladványszerző nagymesteri címet szerzett. Nyolc évig játszott basszusgitárosként a dr.Rock nevű zenekarban. Írói pályája 1998-ban kezdődött. Gyerekeknek meséket ír és Galaxisok Háborúja címmel sci-fi regénye is megjelent. Műveiből több adaptáció készült.

Mesekönyvei:

A ​jajszárnyú fecskerigó : kalandok az Össze-Vissza Erdőből

Micsoda ​város-sorozat

Napóka ​meséi

Pamuhihőke ​és Sámsemék

Segítség, ​megszöktünk!

Nemzedéke egyik legtehetségesebb költője, 1984-től publikál. Versei A Friss tinta című antológiában is szerepelnek.

„Helyet cserél Hold a Nappal,
kezdődik egy újabb nappal.
Fény aranylik a világra,
fűre, fára, pocsolyára.

Erdőn túl és mezőn innen,
madárdalra ébred minden.
Ébredj fel hát Te is végre,
sárgarigó énekére.”

(Gryllus Vilmos: Ébresztő)

1969-ben részt vett a Kaláka együttes létrehozásában, melyben 10 éven át csellózott, verseket zenésített meg és énekelt. 1980-tól zenész-zeneszerzőként csatlakozott Levente Péter és Döbrentey Ildikó gyerekszínházi társulatához.

Gyerekek számára írt dalait daloskönyveiben és kottásfüzeteiben adja közre, versei gyermekantológiákban is megjelentek. Gyerekelőadásait, melyeknek elsődleges célja a közönséggel való együtténeklés, továbbra is egyedül tartja. Emellett énekel és muzsikál a Kalákával.

Daloskönyvei:

Biciklizős dalok

Dalok négy évszakra

Dalok ​reggeltől estig

Félperces mondókák

Kirándulós dalok

Kutyát ​kérek, kiskutyát!

Magyar népdalok

Maszkabál

Mókus, ​mókus, mit csinálsz?

Muzsikáló madárház

Vadonleső ​dalok

Vízcseppmesék

A Népek meséi-sorozat és Borges: Képzelt lények könyve című művének illusztrátora. A mesekötetek illusztrálásáról így vall: „… miután elolvastam a szöveget, számítógépes kutatásba, keresgélésbe fogtam. Az adott nép öltözeteivel, tárgykultúrájával, építészetével ismerkedtem. El kellett döntenem, melyik korba helyezem a meséket. Minden könyvhöz más-más stílust választottam a rajzban. Mielőtt a német meséket kezdtem, Dürer, Holbein metszeteit böngésztem. A színek mesénként változnak. Az ír meséknél a kelta motívumvilágot fedésbe hoztam a szecesszióval.”