Augusztus 9.

„… a világon minden teremtett embernek megvan a léggömbje, ha el nem hamarkodja és jót választ.”

(Travers: A ​csudálatos Mary visszatér)

A brit gyermekirodalom klasszikusa. Már teenagerként verset írt, majd rövid ideig színésznőként dolgozott a sydney-i Shakespeare- társulatnál. 24 évesen költözött Angliába.

Az első Mary Poppins története 1934-ben jelent meg, ezzel megteremtette a világ gyermekirodalmának egyik ikonikus szereplőjét, a varázserővel bíró dadáét. A téma már 1926-ban foglalkoztatta, akkor az új-zélandi Sun Magazin számára novellát írt Mary Poppins és a gyufás ember címmel. Megírására olvasmányai és nagynénje, Helen Morehead inspirálta, akivel szoros kapcsolatban állt. Könyve illusztrátorának a Micimackó rajzolóját kérte fel, de E.H. Shepard épp nem ért rá. Ekkor fedezte fel, hogy lánya, Mary Shepard milyen szép képeslapokat készít, így őt bízta meg a feladattal. A könyv óriási sikert ért el és hét folytatása követte. Számos nyelvre lefordították, több adaptációja is született.

A második világháború alatt Amerikában dolgozott, ahol tanulmányozhatta az indián kultúrát, később szerkesztette a mítoszokkal foglalkozó Parabola című magazint. Itt találkozott először Walt Disney-vel, akinek kislányai szintén Mary Poppins rajongók voltak. A filmgyáros évekig próbálta megszerezni a filmjogokat. Traversnek kétes érzései voltak a történet musicallé alakításával kapcsolatban, és annyira utálta az animáció használatát, hogy kizárta a sorozat további adaptációit. A szerző anyagi helyzetének romlása miatt hozta csak meg a döntést 1961-ben, így készült el a zenés filmváltozat. A Mary Poppins forgatásáról szól a Banks úr megmentése című film, melyben Emma Thompson és Tom Hanks játszák a főszerepet.

Magyarra először Benedek Marcell fordította le A csudálatos Mary címmel, 1936-ban. A Magyar Rádióban Gábor Miklós olvasta fel a teljes művet 1969-ben.

A Merkúr bolygó Travers kráterét nevezték el róla.

„Minden sokkal bonyolultabb lesz, amint birtokolni akarod a tárgyakat, a tulajdonodként szeretnéd magaddal cipelni őket. Én inkább mindent csak megszemlélek, így a dolgok örökre velem maradnak. Jobb a szívemben hordozni valamit, semmint a hátizsákomban.”

(Tove Jansson: Muminbocs ​és az üstökös)

A gyermekirodalom klasszikusa, aki önálló mesevilágot teremtett. Felnőtteknek és gyerekeknek írt, más szerző műveit is illusztrálta, emellett fontosnak tartotta festői munkáját. Nem hétköznapi családba született, apja szobrászként, anyja grafikusként alkotott, testvéreiből is művészek váltak. A nyarakat Finnországban, Porvoo mellett egy szigeten, bérelt házikóban töltötték. Tizennégy éves korában készítette első képeskönyvét, mely később Sara, Pelle és a polip címmel jelent meg. 

1945-ben publikálta első Múmin-könyvét (A múminok és a nagy árvíz), mely sorozattá nőtt, s egyre népszerűbb lett. A moomin elnevezést nagybátyjától hallotta gyerekkorában, aki azzal ijesztgette, hogy a konyhaszekrényben egy troll lakik, és hideget fúj az emberek nyakába, ha valaki ott kutakodik. Később lazításképpen rajzolta különös lényeit, melyeket rokonairól és barátairól mintázott. A Múmin-völgyben élő múmincsalád történeteit csaknem negyven nyelvre lefordították, s kalandjaikat nemcsak könyv, hanem képregény, rajzfilmsorozat, opera, sőt számítógépes játék is megörökítette. Több színpadi mű készült a meséből. Gyerekkönyveiért 1966-ban elnyerte az Andersen-díjat, 1975-ben a Mosoly Rend lovagja lett. Naantaliban Múmin-témaparkot hoztak létre (Muumimaailma), Tampereben pedig Múmin Múzeum nyílt.

Magyarul először A láthatatlan kisgyerek című könyvét adta ki a Móra 1989-ben, 2026-ban az Üstökös ​a Múminvölgyben jelent meg Harrach Ágnes fordításában.

„Gyönyörködöm a vizekben. Ha belenézek egy tócsába, amelyben egész mélységében látni a fordított eget, friss, szellős izgalommal telítődöm.”

(Ratkó József: Önéletrajz)

Édesanyja betegsége miatt lelencként élte serdülőkorát, több családnál lakott, majd testvéreivel állami gondozásba kerültek. Irodalmi érdeklődését József Attila költészete keltette fel, az első versei 1953-ban jelentek meg. 1956-os művei miatt nem engedték publikálni tíz évig. Berkeszen dolgozott tanárkánt, 1964-től a Nagykállói Járási Könyvtár igazgatója lett, melyet 1989-ig vezetett. Író-olvasó találkozókkal, könyvbemutatókkal, olvasótáborok szervezésével, folklórgyűjtéssel országosan ismert szellemi központtá emelte a nagyközséget és a könyvtárat.

Sánta Ferenc szerint „univerzális személyiség”, a költészetében az emberi jóság, igazság és a közösség szolgálata egyszerre jelen van.

Játékos gyerekverseit 1980-ban adták ki Gyerekholmi címmel.

Speciális kutatási területe a könyvillusztráció története és a kortárs gyermekkönyv-illusztráció. Mentés másként című tanulmánykötetében foglalkozik részletesen a témával. Herbszt Lászlóval a Budapesti Illusztrációs Fesztivál egyik alapító-szervezője.

Tudományos munkássága mellett gyermekkönyveket is publikált. A Hol ​készül a művészet? című művészettörténeti böngészőben képzelt műtermek ábrázolásával mutatja be a művészet változását az altamirai barlangrajzoktól a Banksy-graffitikig.

Már ​nem is fáj című papírszínház-meséje a japán kincugi kerámiatechnika filozófiájának segítségével mesél a valóságos vagy a jelképes sebek gyógyulásáról. A Simi és a rendetlen betűk hiánypótló kötet: a diszlexiáról és az értékek felfedezéséról szól, az Amíg én oviban vagyok pedig a mindennapok apró történéseit veszi szemügyre egy óvodás kisfiú szemszögéből.

A legendás Kft zenekar egyik alapító tagja. Zenei pályafutása mellett az abszurd humor előadóművésze, 1987-ben Dolák-Saly Róberttel és barátaikkal létrehozták a L’art pour l’art Társulatot. 1990-től foglalkozik buddhista filozófiával és vezeti a Tündér Tantra Kört.

2005-ben írta A ​Csőevő Duhajka meséi című könyvét, melyben a klasszikus tündérmesék szabályait keresztezi sziporkázó abszurd humorával. A főhős végigkalauzolja az olvasót külön világában, ahol a legfurcsább lények jelennek meg az ökölorrú zürjénposzátától az ugró-bugró bábonyig. Meseregényét gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlja.